Verseim


"Kis Petőfi nem vagyok verset írni nem tudok..." Hangzik egy kis mondóka, amit még nagyon régen hallotam! Hát én bizony megpróbáltam verseket, írni több kevesebb sikerrel. Mindig is úgy gondoltam, hogy soha senkinek nem akarom megmutatni, mert nagyooon bénák XD de most úgy érzem nem lesz nagyon gáz, ha felteszem az oldalra. Hisz itt úgyis minden az én hülyeségeimmel van tele >.<

Az ötödik

My heart is full of love,
I can make u laugh.
When you are smiling,
I know, this life is worth living.
You are my light in the dark,
It is the first mark.
The clouds make your face on the sky,
I thank to them to make me smile.
My life is in your hands,
Do with it what you wants.
I will always be with you,
If the way let me boo.
I will always love you,
You can’t stop my heart to do.
You are my reason to live.


Pain (To my first big lover)

The real love make me Pain,
I saw all your afair.
I cried trough a million nights,
But I couldn’t turn on the lights,
To let me know I don’t know you,
And I never see who are you.
You treated me like a fool,
Sooner or later I’ve found out, it’s not cool.
Now you are near me,
But you said to me only “hali!”,
I know your new girlfriend,
And I know this feeling never has an end.


A tizedik

At nights i look up to the moon,
And i wish i could read in that book.
What is written on the sky,
With thousands of lightening stars.
I wish they could tell me the real,
If your love for me is real.
But i have to find out what they would say,
Just this is not so easy way
‘Cause i haven’t got the key,
That can show this to me.


A jó és a rossz

Én próbálok a jó, a szép dolgokra gondolni,
De csak a keserédes , rossz szavak csengenek.
Én próbálom az élet hibáit elfogadni,
De ez egyre csak nehezebb és nehezebb.

Ez az érzés legbelül, szívem apró bugyrain
Nyom, szúr, lükktet és fáj.
Mint egy végeérhetetlen vad románc,
A napsugaras ágytakaró zugain.

Egyetlen reménysugár süt reám,
A jövö zavaros és ijjesztő teraszán,
A hit, ez az ami segít a nehéz órán
Elfogadni a jelen legrosszabb oldalát.
(2007. január)


A piros folyó

Érezted valaha, hogy el vagy veszve?
És kilátástalan, hogy valaha is megtaláljon?
Mintha a fájdalom ezer lovagja billincsbe verne,
És a remény parányi sugara is elhalványodjon.

Érezted valaha is a halál valódi létét?
Rájöhetsz, hogy nem is annyira megfoghatatlan.
Ha a szíved piciny sejtjei sorra mutatják ennek fényét,
És beletörödsz, hogy ez visszafordíthatatlan.

Érezted valaha is, hogy itt a vég, hogy elég?
Amikor a szíved legbelül meghasad,
És a piros folyótól nem látod a lét velejét,
Hogy a cél, amire vágysz te vagy önmagad.
(2007.január 31.)


A megtalált szó

Szeretet, gyűlőlet, szomorúság; nincs arra jó szó
Mit érzek én az szavakban nem elmondható.
Néha fáj, néha meg csak a homály
Van jelen, keserű szívem nyomán.

Nyomán – oh, igen – ez az a szó,
Ami nem volt megtalálható
Eddig. Mint, ahogy lelkem darabjai
Tüntek el rég, zord telek fájó pillanatain.
(2007. március 01.)


Közeli viszony

Nincs is rosszabb annál,
Amikor álmodban elragad a Halál.
Mindenkinek ez a legnagyobb iszony,
Luciferrel egy igen közeli viszony.

Csak bennem él az az érzés,
Hogy ez a találkozás vele az óhajtott kérés?
A halál elragadott álmomban,
Mert én így akartam untalan.

Másra sem bírok gondolni,
Csak ott lenn horgonyozni.
Csak én és a magányom,
Ugyanazon a bárkádon.
(2007. április 24.)





000webhost logo